Városnéző

Mosonmagyaróvár a Mosoni-Duna és a Lajta találkozásánál, az osztrák és a szlovák határtól 15 km-re, az M1-es autópálya mellett fekszik. A település helyét a kedvező természetföldrajzi adottságok jelölték ki. Már a római korban Ad Flexum néven katonai tábor és hozzá kapcsolódóan polgári település állt itt, amely a limes, a Duna mentén húzódó határvédelmi rendszer része volt. Az államalapítás idején megszervezett Moson megye központja is ide került: előbb a mosoni földvár szolgált ispánsági központként, majd a (magyar)óvári vár lett a megye központja.

Moson földvárát 1271-ben Ottokár cseh király csapatai lerombolták, s ezzel a település fejlődése derékba tört. A tatárjárást követően az 1250-es években épített kővárat a Lajta hídjánál a Győr nemzetségből való Konrád mester, amely mellett egy kisebb falu is létrejött. Az Óvárnak nevezett vár és település a megye nagyobb részét magában foglaló uradalom központja lett. 1354-ben Erzsébet anyakirálynétól (Károly Róbert özvegyétől, Nagy Lajos királyunk édesanyjától) számos kiváltságot kapott, amely révén széles önkormányzatisággal rendelkező mezővárossá lépett elő. A meginduló fejlődésnek köszönhetően a XV. századra egy kis lélekszámú, de városias arculatú település jött létre, plébániatemplommal, kápolnával és részben kőből emelt polgárházakkal, valamint heti- és országos vásárral. A mezőváros lakói részben iparral foglalkoztak: 15 mesterség 37 művelőjére rendelkezünk adatokkal; részben kalmárok voltak, aki a településen keresztülhaladó kelet-nyugat irányú kereskedelmi útnak köszönhetően bekapcsolódtak a jól jövedelmező marhakereskedelembe. A polgárfiúk közül többen külhoni egyetemekre is eljutottak.

A török idők állandósult háborús viszonyai ellenére Magyaróvár tovább fejlődött a XVI-XVII. században, köszönhetően a marhakereskedelemnek. Lakossága részben német, részben magyar volt. A reformáció kibontakozása idején, az 1550-es években Huszár Gál prédikátor rövid életű nyomdát és iskolát is alapított a városban. A katolikus reform azonban visszahódította a várost, ahol előbb a kapucinusok, majd a piaristák telepedtek le, ez utóbbiak kollégiumot és iskolát is alapítottak (1739). Napóleon csapatai 1809-ben elfoglalták s itt zajlottak a schönbrunni béke előkészítő tárgyalásai. Az óvári uradalom 1548-ban a Habsburg-család magánbirtoka lett (és az is maradt 1945-ig): 1766-ig uralkodói kézen volt, ám ebben az évben Mária Terézia kedvenc leányának, Mária Krisztinának adományozta esküvői ajándék gyanánt. Az ifjú férj, Albert szász-tescheni herceg 1818-ban Mezőgazdasági Akadémiát alapított a várban, amely a kontinens első agrár-felsőoktatási intézménye lett. Korszerű oktatási programját Wittmann Antal dolgozta ki. 1836-ban Czéh Sándor nyomdája kezdte meg működését a városban, amelyhez kölcsönkönyvtár is tartozott. A XIX. század második felében az iparosodást a korszerű főhercegi hengergőzmalom és serfőzde fémjelezte illetve a pénzintézetek megjelenése. Az I. világháború kezdetén pedig a monarchia legnagyobb lőporgyárát kezdték el építeni a város szélén.

Moson – amely a középkor végére szintén mezővárossá lett – fejlődése a XIX. században vett lendületet. Előbb a gabonakereskedelem teremtett jólétet, majd Kühne Ede mezőgazdasági gépgyára hozta el a modern gyáripart a településre. Ezzel párhuzamosan jelentős zsidó közösség is megtelepedett Mosonban.

A két városrész 1939-ben egyesült, és a már 1905-ben Magyaróvárhoz csatlakozott Lucsonnyal együtt alkotják a jelenlegi 30.000 lakosú várost.

A város meghatározó turisztikai vonzereje a termálfürdő, gyógyvizét mozgásszervi, idült gyulladásos, gyomor- és bélbetegségek gyógyítására alkalmazzák. Az egész évben nyitva tartó fürdő vize elismert gyógyvíz, mely besorolása szerint Európa öt, legjobb hatásfokú gyógyvize közé tartozik, alkáli-hidrogénkarbonátos és kloridos hévíz, amely tetemes jodidiont és sok oldott sót tartalmaz.

Mosonmagyaróváron a kilencvenes években egymás után épültek a kisebb nagyobb szállodák, panziók, apartman házak és éttermek. Jelenleg Moson magyaróváron 15 színvonalas szálláshely működik és ezekben mintegy 1 000 főt tudnak elhelyezni. A két-három hetes gyógykúrán városunkban tartózkodó vendégek megismerkednek történelmi hagyományainkkal, részt vesznek kulturális programjainkon, ízelítőt kapnak a térség minden igényt kielégítő gasztronómia kínálatából, és számukra kellemes kirándulási lehetőséget nyújt a város környéke, a Szigetköz.

A leghosszabb ideig a kastélyban lakó és az óváriakhoz legközelebb álló személy Habsburg Frigyes főherceg volt, aki 1920-tól egészen 1936-ban bekövetkezett haláláig élt Magyaróváron. Mindennapi sétája közben szívesen eltársalgott alkalmazottjaival, vagy a ház előtt álló padon ülve üdvözölte az arra járó lakosokat. Erre emlékezve készült el 2006-ban Habsburg Frigyes főherceg padon ülő szobra (Paulikovics Iván alkotása), melyet a Magyar utca torkolatánál helyeztek el.  A Fő utca felőli oldalon van a város első középiskolája, az 1739-ben alapított Piarista Rendház és Gimnázium. A Fő utca túl oldalán több barokk lakóház található, hangulatos belső udvarral, köztük a város legrégebbi fogadója, a Fekete Sas Szálló és Étterem. Az 1924-ig vármegyeháza, a mai városháza, 1892-ben épült neoreneszánsz stílusban. Falán az emléktábla az 1809 augusztusi béketárgyalások e város napóleoni háborúk idején betöltött szerepéről tanúskodik. Homlokzatát Moson megye címere díszíti. A Fő utca ékessége a Cselley-ház. A gótikus eredetű, a barokk idején átalakított épületben a Hansági Múzeum kiállításai látogathatóak: a magyar festészet remekeit felvonultató Gyurkovics-gyűjtemény, a 18-19. századi lakáskultúrát megidéző iparművészeti kiállítás, a dongaboltozatos pincében pedig római kori kőtár. A régi városháza mellett, melyen Széchenyi István emléktáblája látható, jutunk el a Szt. László térre. A tér ékessége a Szt. Gotthárd plébániatemplom, mely a XVIII. században épült. Az egyhajós templomot barokk belső jellemzi, altemploma Habsburg Frigyes főherceg és feleségének temetkezési helye. Az 1993-ban felállított Szent László-szobor Lebó Ferenc alkotása.

A város sétálóutcáján, a Magyar utcán érünk el a neogót evangélikus templomhoz, melynek hajójában Huszár Gál protestáns prédikátor emléktáblája látható. A templom közvetlen közelében állították fel 2004 júniusában a "Trianon-keresztet", mely minden arra járót az első világháborút lezáró döntésre emlékeztet. A templommal átellenben, a Magyar utca és a Kórház utca által közrezárt területen áll Nagy Benedek szobrászművész alkotása, az "Európa-kő", melyet Magyarország Európai Uniós taggá válásának előestéjén, 2004. április 30-án lepleztek le.

A fő közlekedési utak találkozásánál, a Régi Vámház téren kialakított zászlópark és a városi kórház mellett elhaladva érünk a Mosonvármegyei Múzeumhoz, mely előtt 1848-as emlékszobor áll. A múzeum klasszicizáló épülete 1912-re készült el. Ma a város és környéke történetét bemutató állandó kiállításnak ad otthont.

A Szent István király úton Moson felé haladva a Szeghalmi Bálint által, az erdélyi fatemplomok stílusában épített, majd 1940-ben felavatott református templomot pillantjuk meg. Mosonban, a Szent István király út 123. számú ház Flesch Károly hegedűművész és zenepedagógus szülőháza, emlékét a ház falán Rieger Tibor domborműve őrzi. A nevét viselő nemzetközi hegedűversenyt kétévente tartják meg városunkban a róla elnevezett Kulturális Központban. A Zsidótemető az város életében fontos szerepet játszott és a holokauszt áldozatává vált zsidó közösségre emlékeztet ódon sírköveivel.  A mosoni Nepomuki Szent János plébániatemplom eredetileg barokk épület, melyet az 1900-as évek elején átépítettek, belső berendezése korabeli barokk. Előtte kőkereszt, német nyelvű feliratán 1836-os évszám. 2000. augusztus 20-án, a millennium tiszteletére avatták fel Szent István király szobrát, Lebó Ferenc alkotását.

Az egykori lőporgyár helyén létrejött Ipartelep városrész különleges emléke az első világháborús barakk-kápolna, amelyet olasz hadifoglyok emeltek s amely később a városrész hitéletét szolgálta. A Gyásztéren kopjafák sora vezet az 1956-os forradalom emlékművéhez. A háromalakos, megrázó kompozíció Riegler Tibor alkotása.